Sem Maros két partján tenger csodafűvel

Sem imádságokkal sem jámbor énekkel

Nem tudták javasasszonyok megjajítani

A rég betegen halódó szegényembert.

Mondá egyszer öreg bába a szenvedőnek：

Amaz magas sziklán csodás füvek teremnek

öreget fiatalítnak bajt gyógyítanak

Abból ha lehetne venni vége a bajnak.

Sziklának nagy meredekjén ember sose járt

Hegyébe talán még a madár is félve szállt

Csak betegnek kicsiny fia tett erős vigaszt：

Utat lel a sziklán s csodafűvel kórt mulaszt.

Feljutott hát végre nagy üggyel nagy bajjal

Talált majd a fűből tépett is marékkal

De ahogy indult volna az ösvény lezárult

Fel még csak jutott de lefelé nem visz út.

Kiállt hát rögvest a szikla tetejébe

Gyógyírt megmutatta majd rejtve ingébe

Búcsúzóul néhány szót még elkiáltott

Abban a pillanatban leugrott a mélybe

Így halt a fiú ki apját oly erőst szerette

Hogy gyógyírért cserébe életét adta érte

S azontúl fogva a sziklát nem nevezik másnak：

Mindenki így ismeri：a Fiú sziklájának.